epika

Hmm...ha nem figyelek oda, azt fogom eszrevenni, hogy a lirai reszek eluralkodnak a blogon: esemenyek, megismerese helyett metaforakat kell majd ertelmezzen a kedves olvaso. S ki az aki nem unja ezt az irodalomorai tevekenyseget??? :P:))...

reggel

Komor, rideg reggel. Nyugosen ebredek, idegesen, nyugtalanul. A nyakam sajog, a fejem enyhen, de annal nyomasztobban luktet. Elnyutt parna, szanaszejjel a takaro... Szurkeseg. Felulok es nahany alomkep meg ott koroz fejemben csondesen. Masokpercek elteltevel egyre tunedeznek el kepek, jelenetek, de megmarad valami minebbol, valami erdes, valami hideg erzes...
Csalodtam. Ez nem volt szep. Nem kellene igy helyben hagyni. Amit nagyon var az ember, azt elvarja, hogy legyen. Nem utobb, nem kesobb, nem legkozelebb, hanem most, de lehetoleg elobb.
Az almoknak dolguk, hogy karpotoljanak egy-egy elmult napot, szebbe tegyenek valami csufat, ertekesebbe a kozepszerut. ,,Almodj szepeket!"-vartam el magamtol, hogy teljesitsem is. De rosszak, nyugtalanitoak, csunyak voltak.
Az almoknak szepek kellene legyenek...