2010. december 1.

Flotantă

Hu, szoval. En mar nagyon sajnalom, hogy annyira reg irtam...Tulajdonkeppen nem panaszkodhatom. Egy csomo minden tortenik itt velem, korulottem :). Najooo, tudom ezt mar rg kellett volna..De jobb kesobb, mint egyaltalan :D ...














Ez itt a lakasunk azon zuga, ahova visszavonulok :D





Ezen a resz az egyik kedvenc. Neve: konyha. Itt mindegyikunk szivesen idoz, de szomoru modon eleg kevesszer telik meg kicsinyke konyhank, ritkan esik egybe a programunk s igy mi negyen: Eliza, Julia, Edit meg aki ezt a szoveget irta, mar nem emlekszem milyen reg kajalt egyutt.
A szembelevo, feher-oldalu polc a favorit:>...edessegtarolo jellegu:P






jaaa :)) es meg van egy meghatarozo resze a lakasnak.
Ehhez inkabb nem fuzok semilyen magyarazatot:P (girls 8-|)



es van ilyesmink is
.........................................:)........................................

2010. november 11.

movement


Ha eddig gondot jelentett a semmi, akkor most epp az ellenkezojet elhetem meg. Porges, forgas, egyetemorakurzusszeminarium...Minden egyrakason. Tortenesek jonnek- mennek...


Hianyoznak a gyonyoru szep, hajdani csutortok delutanok...

2010. október 23.

epika

Hmm...ha nem figyelek oda, azt fogom eszrevenni, hogy a lirai reszek eluralkodnak a blogon: esemenyek, megismerese helyett metaforakat kell majd ertelmezzen a kedves olvaso. S ki az aki nem unja ezt az irodalomorai tevekenyseget??? :P:))...

reggel

Komor, rideg reggel. Nyugosen ebredek, idegesen, nyugtalanul. A nyakam sajog, a fejem enyhen, de annal nyomasztobban luktet. Elnyutt parna, szanaszejjel a takaro... Szurkeseg. Felulok es nahany alomkep meg ott koroz fejemben csondesen. Masokpercek elteltevel egyre tunedeznek el kepek, jelenetek, de megmarad valami minebbol, valami erdes, valami hideg erzes...
Csalodtam. Ez nem volt szep. Nem kellene igy helyben hagyni. Amit nagyon var az ember, azt elvarja, hogy legyen. Nem utobb, nem kesobb, nem legkozelebb, hanem most, de lehetoleg elobb.
Az almoknak dolguk, hogy karpotoljanak egy-egy elmult napot, szebbe tegyenek valami csufat, ertekesebbe a kozepszerut. ,,Almodj szepeket!"-vartam el magamtol, hogy teljesitsem is. De rosszak, nyugtalanitoak, csunyak voltak.
Az almoknak szepek kellene legyenek...

2010. szeptember 13.

azon gondolkodtam

Azon gondolkodtam, hogy ha valakivel épp nem történik semmi és a hétköznapjaiból hiányzik az értelem, mit is írhatna tájékoztatóul az ,,utókornak”. És eszembe jutott!,,Gyönyörű nap volt, kellemes meleg (talán annál kicsit meg melegebb is), ahogy én szeretem. A kertben ültünk a legjobb barátnőmmel. Jegenyefa. Most kivételesen tiszta vizű patak. Halacskák(ez már túlzás). Napsütés. Olyan lágy nyári, ősz eleji délután, alkony. Csak ülsz és hallgatsz és néha beszélsz valami kis apróságról. Nevetés….és hallgatás. Egyszerű dolgok, semmiségek. Nyugalom, boldogság és egy kis szeretet (és persze meleg, nagyon kellemes meleg). És ülsz vagy talán néha egy- egy akkordot játszol. Nyugalom. És ez minden, amire szükségem van.”
Ha történt volna akármi is, biztos vagyok benne, hogy ez lett volna.

2010. július 26.

és belépek...


Körülnézek. Álmélkodok. Lám egy új világ, vagy talán még mindig ugyanaz a világ? Szemem előtt csak amúgy fut össze minden egyes betű: üdv ebben a környezetben!- harsogja minden egyes sora annak a lapnak, ami Újat ígér. Még nem tudom mi vár rám: új arcok, új könyvek, új élmények, újabb okok a lelkesedésre és egészen elkerülhetetlenül újabb fenékre esések. . . Mintha csak Jorge Luis Borges labirintusába tévednék, megint... Majd meglátom...